Sigmund Freud (1856-1939) a pszichoanalízis atyja
A
pszichoanalízis a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat a tudatalatti okok feltárásával igyekszik gyógyítani.
A módszer megalakítója és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud. Alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és vágyak nagy hatással vannak a személy motivációira, viselkedésére és neurózis forrásává válhatnak. A tudattalan emlékek és gondolatok felszínre hozásával ezek a neurózisok kezelhetőek. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek. Kezdetben kollégája, Breuer nyomán hipnózissal dolgozott.
Miután azt tapasztalta, hogy nem mindenki hipnotizálható, a szabad asszociáció módszerét kezdte alkalmazni. Alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető via regiának, vagyis királyi útnak.
Freud elmélete szerint a személyiség három fontos összetevője az Id (Ösztön-én), az Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Az Én a személyiség végrehajtó szerve, a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én az erkölcsi előírások és normák belső képviselője. Kontroll alatt tartja cselekedeteinket, minősíti azok helyességét, vagy helytelenségét. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása, a személyiség legprimitívebb része. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én „eltávolítják” az Ösztön-ént, azaz a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. Neurózis akkor alakul ki, amikor az elfojtás illetve az érzelmek kifejezése nem működik megfelelően. Ez az állapot a pszichoanalízis módszerével, a Tudattalan feltárása nyomán kezelhető oly módon, hogy az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel elérhető a problémás tartalom.
Freud azt mondja: „Vágyom, tehát vagyok.” Az Ember ösztön és normák között él, a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben, a vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor kell terápiához folyamodni.
Az Ödipusz- és az Elektra-komplexus
Freud nevéhez fűződik a thébai mondavilág egyik alakjáról, Ödipusz királyról elnevezett jelenség, melynek lényege, hogy a kisgyermekek ellenkező nemű szülőjük iránt szerelemhez hasonló érzelmeket kezdenek táplálni, míg az azonos nemű szülő felé elutasítókká, féltékenyekké válnak.
Ödipusz király történetét Szophoklész írta meg drámájában. Ödipusz tudtán kívül megölte édesapját, majd beleszeretett édesanyjába és feleségül vette. Amikor megtudta az igazságot, megvakította magát, és száműzetésbe vonult bánatában és szégyenében.
Ennek alapján nevezte el Sigmund Freud Ödipusz-komplexusnak a fiúk anyjukhoz fűződő érzéseit. Megállapította, hogy a 3-4 éves fiúgyermekek tudat alatt rivalizálva apjukkal édesanyjuk kegyeiért versengenek. Fantáziájukban az apa eltűnésének képzete is megjelenik annak érdekében, hogy kizárólagos helyet foglaljanak el édesanyjuk életében. Freud megállapítása szerint a gyermekek a szeretet és a gyűlölet, a megfelelés és az ellenállás örökös béklyójában hánykolódnak, állandó kettős szorongásban élnek, hiszen attól is tartanak, hogy nem helyes az, amit éreznek.
A kislányoknál is hasonló érzések alakulhatnak ki, azaz megjelenhet a vágy, hogy édesapjuk az anya helyett őket szeresse, emiatt édesanyjukkal szemben válnak elutasítóvá. Ezt a jelenséget Elektra-komplexusnak nevezzük.
A komplexusok hátterében az áll, hogy a gyermekek 3-4 éves korukra elkezdenek érdeklődni a szexualitás iránt. Mivel szüleik számukra a legszeretettebb lények, elsőként velük élik meg a szerelem érzését is. Ez teljesen egészséges, normális jelenség, ezért fontos, hogy megfelelően viszonyuljunk hozzá. Ha a gyermek ebben az időszakban lelkileg megsérül, neurózis és magatartászavar alakulhat ki, amely felnőttkorban is végigkísértheti életét.
Egészséges fejlődés esetén kialakul az azonosulás folyamata. A későbbiekben rivalizálás helyett a kisfiú az apjával, a kislány az anyjával akar azonosulni. Megfigyelik mit, hogyan csinál az azonos nemű szülő, utánozzák, mintaként követik, hiszen egyre inkább hasonlítani akarnak hozzá.
A szexuális érdeklődés alakulása
A szexuális fejlődés állomásait elemezve Freud a negyedik életévet fallikus szakasznak nevezte el. A gyermek ebben az életkorban kezd intenzíven foglalkozni a szexualitással, felismeri és kutatja a nemek közötti különbséget. A gyermekek ekkor gyakran foglalkoznak saját nemi szervükkel, megfogják, nézegetik, néhányan már képesek orgazmust is átélni. Az ötödik életév körül fontossá válik az érzékiség, a gyermekek igénylik a velük való törődést, testi kontaktust, de ezt gyakran inkább kortársaikkal élik át. Simogatják egymást, esetleg puszilkodnak, jellemző, hogy megmutatják egymásnak nemi szerveiket, s ekkor már a szülő iránt érzett vágy teljesen megszűnik. Innentől már mintaként tekintenek az azonos nemű szülőjükre. A kisiskoláskor beköszöntével Freud szerint megkezdődik a latencia korszaka, azaz a szexuális érdeklődés néhány évre, egészen a kamaszkor kezdetéig háttérbe szorul.
Kétségtelen, hogy Freud rendkívül eredeti gondolkodású, különleges kreativitással rendelkező tudós volt, aki össze tudta kapcsolni az egymástól látszólag igen távol eső problémákat és jelenségeket. Különös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy az általa megfigyelt, elszigetelt és mások számára jelentés nélküli tünetek mögött az egész embert lássa. Nagy empátiával átérezte páciensei szenvedéseit és konfliktusait, a tüneteket nem csupán a személy élettörténetének, hanem a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában is értelmezte.
Önmagáról így vallott egyik levelében: „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával.”
Elméleteit sokan cáfolták és cáfolják, némelyek idejétmúltnak, túlhaladottnak tartják, munkásságának eredményeiről számos vita folyt és folyik napjainkban is. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt hetven évben rengeteget változott a világ. Mégis elmondhatjuk, hogy Freud nem csak a pszichológia egyik nagy újítója, de a nyugati gondolkodásra egyik legnagyobb hatással levő alakja is.
Indítsa el a QR kód alkalmazást, tartsa a kamerát a vonalkód fölé és amennyiben a telefonnak sikerült beolvasnia a kódot, egy halk hangjelzés után a képernyőre ki is írja az adatokat. 
Online pszichológiai tanácsadás? Amikor először hallottam erről a más országokban már bevált módszerről, megvallom őszintén, hogy élesen tiltakoztam. Azóta eltelt pár év, megváltoztak a dolgok, így a vélekedésem is.
Amikor egy házasság válságba kerül, amikor két ember egy ideje már nem igazán tud szót érteni egymással, nem képes közös nevezőre jutni, szinte jeges zuhanyként fogalmazódik meg a válás gondolata.
Közismert statisztikai tény, hogy napjainkban minden negyedik házaspár szembesül a vágyott gyermekáldás elmaradásával.